Szalézi Szent Ferenc, a szeretet doktora
A szeretet doktora
Szalézi Szent Ferenc élettörténete gyerekeknek1567. augusztus 21-én jött világra Françoise de Sionnaz (Franszoáz dö Szionna) és François de Nouvelles (Franszoá dö Nuvell) elsőszülött gyermeke a Savoyai Hercegséghez tartozó Sales (szálesz) kastélyában, aki a François (magyarul: Ferenc) nevet kapta. Ősi, mélyen hívő, nemesi család volt az övé.
A kisfiú élete első éveit ebben a nagy kastélyban töltötte, ahol mindene megvolt: belső udvar és kert a játékhoz, hatalmas felfedezésre váró szobák, madárház, ahol fürjeket és foglyokat tenyésztettek.
Egy este a kastély ura, aki nagyon büszke volt 5 éves fiára, így szólt:
– Ferenc, holnap eljössz velünk vadászni!
– Hurrá! És aludhatok majd a felnőttekkel a vadászházban?
– Természetesen! De jól figyelj: a saját cókmókodat neked kell összerakni.
Így történt, hogy Ferenc megismerte szülőföldjének szépséges hegyeit és völgyeit.Hamarosan az édesanyja is elvitte magával, amikor elment meglátogatni a környék tanyáit. Ferencet mindig lenyűgözte a természet szépsége. Az édesanyja megtanította neki, hogyan mondjon köszönetet Istennek, és ő játékból virággal díszített kis oltárokat épített. Később pedig már ő tanította a környékbeli gyerekeket imádkozni.
Ferenc kedves kisfiú volt, aki tele volt szeretettel, kíváncsisággal és merészséggel. Talán túl sokkal is! Egy nap eldugta a család egy vendégének a ruháját. A konyhába is beosont, hogy édességet szerezzen…ezért aztán így szól hozzá édesapja: – Itt az ideje, hogy elkezdd az iskolát kisfiam! Jean Déage (Zsan Déázs) atya, a káplánunk fog megtanítani olvasni.
Az atya ugyan szigorú volt, de Ferenc nagyon megszerette. Gyorsan tanult, sokat olvasott és lassan megismerte a szentek életét. Amikor hat éves lett, édesapja elküldte három unokatestvérével együtt a közeli kisvárosba La Roche-ba (La Ros), majd Annecybe (Anneszi) tanulni. Ferenc mintadiák volt: társai csak úgy hívták „a kis szent”. És nagyon szerették őt: – Ferenc? Lehet rá számítani! A tanárunk különösen szigorú, és nem fukarkodik a vesszőzéssel sem. Ferenc mégsem tétovázott, hogy védelmébe vegye egy barátját, és kapjon helyette pár ütést a vesszővel.
11 évesen lett elsőáldozó és bérmálkozó is. Ekkor már tudta, hogy pap szeretne lenni.
De egy nemesi családban az apa dönt: – Ferenc az elsőszülött, jogot kell tanulnia. Ha elvégezte, beléphet a hercegség szenátusba és még több megbecsülést szerez majd a családunknak.(…)
Ferenc apja végül áldását adta fia terveire, akit 1593. december 18-án pappá szenteltek, 26 évesen. Amikor ő prédikált mindig tele volt a templom.
Sokan fordultak el akkoriban a katolikus hittől, de ő végtelen szeretetével és szelídségével megannyi ember szívét meggyógyította, és hívta vissza a katolikus egyházba.„Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.” – mondogatta.