Szent Artemide Zatti, főkép

1880 – 1951

Artemide Zatti 1880. október 12-én született Borettóban, Reggio Emilia tartományban, Luigi Zatti és Albina Vecchi gyermekeként, földmûvelô családba. Kiskorától kezdve munkához és áldozathozatalhoz volt szokva. Már kilenc évesen napszámosként dolgozott. 1897-ben a Zatti családot arra kényszerítette a szegénység, hogy Argentínába emigráljanak. Bahía Blancában telepedtek le. Itt Artemide elkezdi látogatni a szaléziak által vezetett plébániát, és a plébános, Carlo Cavalli atya munkatársa lesz, akivel gyakran osztozik munkában és imádságban. Felfedezi magában a vágyat, hogy szalézi szerzetes legyen; Cagliero atya befogadja, mint jelöltet, és immár huszonévesként, belép a bernali házba. Szorgalmasan tanulni kezd, hogy bepótolja a kimaradt éveket. A Gondviselés rábízza azt a feladatot, hogy egy tuberkulózisban szenvedô fiatal szerzetest ápoljon, aki aztán 1902-ben meghal. Azon a napon, amikor Artemidének meg kellett volna kapnia a szerzetesi ruhát, ô is felfedezte magán a betegséget. Miután hazatért, Cavalli atya a viedmai misszinárius kórházba irányította. Evasio Garrone atya a hadseregben szerzett tapasztalataival vezette a kórházat. Vele együtt Artemide is kéri, és meg is kapja a gyógyulás kegyelmét a Segítô Szûztôl, akinek megígéri, hogy egész életét a betegek ápolásának áldozza. Meggyógyult, és be is tartotta ígéretét. Elôször a kórházhoz tartozó gyógyszertárban kezdett dolgozni, ahol elsajátította Garrone atya logikáját: csak az fizet, aki tud. Garrone atya halála után övé lett a teljes felelôsség. 1908-ban tette le örök fogadalmait. Teljesen a betegeknek áldozta magát. Az emberek bizalommal felkeresték, és tisztelték. Személyes adottságainak köszönhetôen nem csak kitûnôen vezette a kórházat, hanem nagy keresztény is volt.

Valaki ezt írta egy napjáról: „4.30-kor már talpon van. Elmélkedés és szentmise. Meglátogatja a kórház összes részlegét. Aztán biciklire ül, hogy ellássa a város különbözô pontjain található betegeket. Ebéd után lelkes tekemeccs a lábadozókkal. 14 és 18 óra között újból megnézi a kórházban lévô betegeket. 20 óráig a gyógyszertárban dolgozik. Aztán újra visszamegy a kórtermekbe. 23 óráig orvostudományt tanul, végül pedig lelki olvasmányokat olvas. Végül lepihen, de közben is állandó készenlétben van, hátha hívják valahova”. Megszerezte a betegápolói diplomát. 1913-ban kezdeményezôje volt az új kórház megépítésének, amelyet aztán sajnálatára lebontottak. De nem bátortalanodott el, felszerelt egy másikat. Ahogy don Bosco, ô is a Gondviselésben bízva csinált minden rá bízott dolgot. A Segítô Szûz Mária sem hagyta el soha. Amikor don Bosco megálmodta szalézi munkatársait, olyan szentekre gondolhatott, mint Artemide. 1950-ben leesett egy lépcsôrôl, és pihenésre kényszerült. Néhány hónappal késôbb megjelentek rajta a rák tünetei. 1951. március 15-én hunyt el. Teste a viedmai szalézi kápolnában pihen.

TISZTELETRE MÉLTÓ SZEMÉLLYÉ NYILVÁNYÍTJÁK 1997. JÚLIUS 7-ÉN
BOLDOGGÁ AVATJA 2002. ÁPRILIS 14-ÉN II. JÁNOS PÁL PÁPA
SZENTTÉ AVATJA 2022. OKTÓBER 9-ÉN FERENC PÁPA