Bemutatkozást írni hálátlan és – most úgy érzem – kivitelezhetetlen feladat. Mert vagy túl fellengzős, vagy túl hivatalos, vagy túl semmitmondó. És különben is: mi köze van ahhoz a könyvemnek, hogy ki vagyok én, mikor születtem vagy hol dolgozom? A könyvemnek Istenhez van köze, akivel immár 42 éve ismerkedem. Akkor ki vagyok? Egy ember, aki Istennel ismerkedik. És szeretek vele ismerkedni, és szeretek elé, hozzá vinni másokat. Ebből a vágyból született ez a könyv is, amit eredetileg a bérmalányomnak írtam, hogy felnőtt keresztény élete kezdetén elmondjam neki mindazt, amit a személyes istenkapcsolatról életemben, imáimban megtapasztaltam.
Keresztény családból származom, de felnőtt hitbeli meggyőződésem, ami már nem gyermekkori megszokáson, hanem valódi elköteleződésen alapul, a szalézi családban erősödött meg, a Don Bosco Nővérek mogyoródi oratóriumában, ahol hosszú évekig animátorkodtam. Tanár vagyok, s közben folyton tanulni vágyom, hogy továbbadhassam, amit megtanultam. Szalézi Munkatárs vagyok, de a szalézi lelkiségen kívül az évek során alkalmam volt több lelkiségi családdal megismerkedni. Hálával tekintek mindarra, amit a Szentlélek jóvoltából megtapasztaltam. Hálás vagyok, hogy ebben a könyvben mindebből továbbadhatok valamit.
