Józsikám, újra kezdjük!

Aki nyolcvanöt éves korában olyan mozgékony és olyan friss gondolkodású, mint Havasi József szalézi szerzetes, annak valami titka lehet. Az ő titka Don Bosco. Érdekes, hogy vannak nem öregedő szentek. Eddig elsősorban Assisi Szent Ferencet és a mi Szent Erzsébetünket gondoltam ilyennek, de most már a szalézi rend alapítójáról is hasonlóképpen vélekedem. József atya úgy beszél másfél század távlatában is rendjének alapítójáról és az ő édesanyjáról, mintha saját nagyon szeretett és tisztelt szülei vagy nagyszülei volnának. A szaléziak – Havasi atya is – mint mondta, igen anyásak és apásak. Valóságos családot alkotnak a nagy elődökkel és az ő útmutatásaik, példájuk nyomán egymással. Az élet e családban és az örök feladat – a fiatalok közt és értük fáradozni – a szalézi karizma. József atyát négy délelőttön át faggattam a budai ferenceseknél, és ezt követően elkísértem néhány szalézi helyre. Jártunk a bölcsőnél, Péliföldszentketeszten, a közeli Nyergesújfaluban, Kazincbarcikán és Mezőnyárádon. Beszélgetéseink szerkesztett változatát tartalmazza e kötet. – Szerdahelyi Csongor