Ünnepe: május 13.
Don Bosco megtalálta benne az alkalmas személyt, akinek segítségével életre hívta a Segítő Szűz Mária Leányai közösséget. 1872-ben szerzetesi fogadalmat tett és főnöknővé választották; ebben a szolgálatban megmutatkoztak kiváló anyai és vezetői képességei. Vidámsága vonzó volt és magával ragadta a fiatal leányokat. Intézménye rohamosan fejlődött. A hit mélysége által evangéliumi értékű gazdag nevelési módszert hagyott leányaira. A felelős munkavállalás, őszinteség és egyszerű életvitel jellemzi ma is a nővérek életét.
Mornesében, Alexandria tartományban született 1837. május 9-én egy népes parasztcsaládban. Mivel nem hétköznapi fizikai erővel volt megáldva, már kislány korától kezdve dolgozott a földeken édesapjával, Józseffel: „Ahhoz, hogy Isten ne hagyja, hogy hiányozzék asztalunkról a kenyér, imádkoznunk és dolgoznunk kell” – mondta az apa.
A családjában kapott mély keresztény nevelésnek köszönhetően Mária nagy áldozatokra is hajlandó, hogy nap mint nap találkozhasson Jézussal az Oltáriszentségben: „Nem tudnék élni nélküle”. 1860-ban tífuszjárvány tör ki Mornesében. Gyóntatója, Pestarino atya arra kéri, segítsen a Mazzarello család néhány rokonának ápolásában. Mária igent mond, de ő is megbetegszik. Váratlanul meggyógyul, azonban egykori fizikai erejét elveszíti. A hitét viszont természetesen nem. Egyszer az utcán sétálva csodálatos látomásban van része: egy hatalmas épületet lát, melynek udvarán kislányok szaladgálnak, miközben egy hang így szól hozzá: „Rád bízom őket”. Mivel többé már nem tudott földműveléssel foglalkozni, Petronella barátnője egyetértésével elhatározza, hogy varrónő lesz, és a szegény kislányokat fogja varrásra tanítani. A Szentlélek anyai szívet formált ki benne. Okosan és bölcsen, szeretettel nevelte a lányokat. Miután megnyitott egy kis műhelyt – ahogy azt Don Bosco is tette – az Úr elküldte hozzá az első árvákat, akiket befogadhatott. Megérkeznek az első munkatársak, akiket Pestarino atya a Szeplőtelen Szűz Leányainak fog hívni. Don Bosco 1864-ben fiataljaival együtt eljön Mornesébe, hogy nyisson egy kollégiumot a falubeli gyermekeknek. Mária ránéz, és felkiált: „Don Bosco egy szent, érzem”. Don Bosco ellátogat a Szeplőtelen Szűz Leányainak műhelyébe, és nagyon megérinti, amit lát.
IX. Piusz pápa megkéri Don Boscót, hogy alapítson egy női intézetet, mire ő, Pestarino atyával egyeztetve a Szeplőtelen Szűz Leányait választja, és elküldi őket az éppen akkor elkészülő kollégiumba. Mária és társai szenvednek az éhségtől és a falubeliek kezdeti ellenségeskedésétől is, de mindig vidámak, és a hitük soha meg nem inog.
1872-ben a Szeplőtelen Szűz első tizenöt leányából lesznek a Segítő Szűz Mária Leányai. Máriát kérik fel vezetőjüknek, de kezdetben csak „helynöknek” hívja magát, mivel szerinte „az igazi vezető Szűz Mária”. Az Intézet növekszik és terjeszkedik, megnyílnak az első házak, és megkezdik az első missziókat Amerikában. Máriát ’anyának’ szólítják. Mindezek ellenére egyszerűsége megmarad, mindenkivel szolgálatkész, és a legalázatosabb munkákban is példával jár elöl. Bölcsességével irányítja az Intézet lelkiségét, beültetve a Segítő Szűz Mária Leányaiba Don Bosco karizmáját.
1881. május 14-én halt meg Nizza Monferratóban, 44 évesen. Halálakor az Intézet 165 apácát és 65 novíciát számlált összesen 28 házban (19 Olaszországban, 3 Franciaországban és 6 Amerikában).
BOLDOGGÁ AVATÁSA: 1938. NOVEMBER 20.
SZENTTÉ AVATÁSA: 1951. JÚNIUS 24.
Forrás: szaleziak.hu
