Don Boscónak mint nevelőnek a pedagógiai munkássága – és annak jelentősége, a gyakorlati útmutatást sem nélkülöző példaadása, a szalézi lelkiség – sokunk számára modell értékű, irányt mutató. Azt gondolom, hogy Don Bosco Megelőző Módszerének természetéről és 21. századi aktualitásáról nem kell meggyőzni a mai kor „nevelőjét”, legyen ő a pedagógiát hivatásként gyakorló, családi vagy közösségi életben életutakat formáló egyén.
Don Bosco egy olyan történelmi korban kezdte meg lelkiségi munkáját és pedagógiai tevékenységét, mely az „újítás” tekintetében semmilyen szempontból nem volt ideális. A rendalapító atya egyáltalán nem volt tehetős, gazdag; nem volt befolyásos, politikai hatalommal felruházott; de nem volt korának elismert gyakorlati, avagy elméleti szakembere sem. Viszont kétségek nélkül hitt abban, hogy amit vállal, az egy felsőbb hatalom „parancsa”. A Don Boscó-i életút alapja a megélt vallásosság, mindenben teljes ráhagyatkozás Istenre.
Milyen az az emberi életút, mely képes tükrözni Don Bosco példaadó modelljét? A rendalapító több gondolatában is találhatunk ehhez „útmutatásokat”, ilyen például az alábbi: „Viselkedjünk úgy, hogy valóra váljon az Üdvözítő szava: az emberek lássák jótetteinket és dicsőítsék a mennyei Atyát.” vagy a következő: „Számomra sokkal értékesebb egy kitartó erény, mint egy rendkívüli kegyelem.”
De hogyan lehet „felépíteni” egy erényes viselkedés példaadó modelljét? Kétségtelen, hogy értékek mentén. Az értékek hozzájárulnak ahhoz, hogy megteremtsük és fenntartsuk a számunkra kívánatos keresztényi életet. Értékválasztásunk megjelenik cselekedeteink megválasztásában, embertársainak és az egyes események értékelésében, mi több, az értékek szabályozzák, orientálják gondolkodásunkat és meggyőződéseinket. Az értékek rendszerszerűen és hierarchikusan szerveződnek, ami azt is jelenti, hogy az egyik érték igenlése egy másik érték alacsonyabbra értékelésével vagy éppen elutasításával jár. Az értékek körülbástyázzák az élet értelmét.
Don Boscó-i meggyőződésünket és az ezzel szorosan összefüggő értékválasztásunkat cselekvő példaadással tehetjük vonzóvá korunk embere számára. Mindinkább igaz ez, ha azt vesszük figyelembe, hogy ha napjainkban az értékek, az értékválasztás szóba kerül, sokan értékválságáról vagy az értékrendszer átalakulásáról kezdenek el beszélni, és kiemelik: ami „régen” értékes volt, az ma már kevésbé vagy egyáltalán nem az. Valóban az értékkel van baj, valóban válságban van az értékrendszer, „megsérültek” az értékválasztások? Vagy éppen megváltozott, esetleg megromlott az emberek viszonya egyes értékekhez? Lehet, hogy nem az értékek, hanem az értékelő ember van válságban?
Úgy vélem, hogy az egyéni értékválasztást segíteni, támogatni kell, határozottan és hitelesen irányt kell mutatni. Jézus alapvetően három téren kívánt a szokásostól eltérő magatartást tanítványaitól: az ellenség szeretete, a hatalmaskodásról való lemondás és a belső szabadság az anyagiakkal kapcsolatban. Don Bosco számára sok közt kiemelt jelentőségű a feltétel nélküli bizalom – a Gondviselésben és az emberekben egyaránt, a bűntől való tartózkodás (szavakkal és tettekben egyaránt) és a bűnbánat; sokhelyütt pedig felhívja a figyelmet az Eucharisztia szentségére.
Melyek azok a cselekedetek, amik mentén haladva törekedhetünk a példaadó életre? A keresztényi értékválasztás többlete abban lehet, hogy elsősorban nem az ember saját értékei alapján határozza meg a másikkal szembeni cselekedetet, nem az ok és a miért kérdésére keresi a választ, hanem az egyház életében valósággá vált Isten-elfogadást követve cselekszik. Don Bosco számára nagyon fontos volt „…az iskolai és vallási kötelességek teljesítése”1, nevelői és lelkipásztori modelljének egyik alapgondolata is sugallja az erényes viselkedés iránti vágyát: „…szeretni a fiatalokat, szeretetteljesen és szelíden bánni velük, közeledni hozzájuk, segíteni nekik a bűn megelőzésében, vagy bátorítani, támogatni őket, hogy kitartsanak a helyes úton…”2 Cselekedni szavak nélkül is lehet.
dr. Golyán Szilvia
szalézi munkatárs
Jegyzetek
1 Bosco János (2012): Oratóriumi emlékiratok. Don Bosco Kiadó, Budapest, 85.
2 Aldo Giraudo (2012): Az Oratóriumi Emlékiratok történelmi, valamint pedagógiai és lelkiségi jelentősége. In: Bosco János: Oratóriumi emlékiratok. Don Bosco Kiadó, Budapest, 15.
