Szerző: Sándor Dorottya Dátum: 2023. 03. 03.

„Az oratórium zene nélkül csak annyi volt, mint egy test lélek nélkül.”[1]

 

„Minden művészi élmény, így a zenei élmény is fokozza az önértékelést, az önkifejeződést, a kommunikációt, az empátiát, az önuralmat, a memóriát, a szellemi fejlődést, a rendezettség érzetét. Támaszt nyújt, feszültséget old, fájdalmat csillapít, megvigasztal, lelkileg megtisztít, de konfliktusoldó, reszocializáló, energizáló, hangulatjavító, inspiráló, stresszt oldó, relaxáló, nyugtató, aktivizáló, emóciós, fantáziát fejlesztő, esztétikai ízlést alakító hatása is bizonyított.”[2]

A zene a lélekre hat, a jó zene gazdagítja a lelket, de akár romboló hatású is lehet, ha nem igazi értéket képvisel.

A Megelőző Módszerről

A Megelőző Módszer, melynek célja, hogy a fiatalok eljussanak az üdvösségre, egyik kiemelkedő pontja, hogy a nevelő megnyerje a gyermek bizalmát. Ehhez elengedhetetlen a családias légkör megteremtése, az atyai gondoskodás és a bajtársias viselkedés az intézetben. A szabadság és a tekintély elvét kapcsolja össze; míg a nevelő, mint növendékeinek „élő lelkiismerete” állandóan előre figyelmezteti őket kötelességeikre és a reájuk leselkedő veszedelmekre, addig a növendékek messzemenő szabadságot kapnak a szabadidő felhasználásra, elvégzik iskolai feladataikat, munkájukat. A nevelő figyelembe veszi a növendékek egyéni kezdeményezéseit, bevonja őket a mindennapok teendőibe, hiszen az egyéni képességek fejlesztését nagymértékben segíti, ha a gyerekek közreműködhetnek a közös munka megtervezésében. A kötetlen játék, szabadidő biztosítása elengedhetetlen volt Don Bosco számára. Így gondolkodott erről: „Meg kell adni a legnagyobb szabadságot a futkározáshoz, hancúrozáshoz és ugrándozáshoz: a torna, a zene, a séta, a házi színház a legjobb eszközök a fegyelem megőrzéséhez.”[3]

Don Bosco és a zene

A szaleziak.hu oldalon olvashatjuk, hogy Don Bosco első hobbijai között volt a zene, a castelnuovói kántor, Roberto úr segítségével tanult meg egy spinéten játszani (zongorához hasonlító hangszer), jó hangja volt, vegyes karban és szóló énekesként is megállta a helyét. Megtanult hegedülni, cimbalmon és orgonán is kísérte magát. Fiatal papként felismerte, hogy ének, szép könyvekből való felolvasások és más vonzó eszközök nélkül nem lehet igazi életet bevinni a fiatalok összejöveteleibe. Így aztán már 1842. év Gyertyaszentelő napjára húsz csengő hangú énekese volt. Ő maga is próbálkozott a zeneírással, az első sikeres kísérletet követően Don Bosco ugyanarra a dallamra másik szöveget írt, mégpedig szentáldozásra alkalmasat. Aztán még több éneket is szerzett. Később segítője is akadt Nasi Lajos személyében.

Don Bosco így ír erről: „A fiatalok vallási és erkölcsi felfogását veszélyeztető hatások elkerülése még több figyelmet és gyámkodást igényelt. Úgy véltük, jó lenne az énektanulás mellé zongora, orgona vagy más hangszeres kurzust indítani az esti iskolában, és a nappali iskola folyamán is. Így hát ének-, zene, zongora és orgonatanár lettem anélkül, hogy valaha is komolyan tanultam volna. A jó szándék csodákat tehet.”

Későbbiekben rezesbandát alakított, amely ünnepi alkalmakkor térzenét adott, a házon, templomon, gimnáziumi osztályokon, ipari iskolán kívül zene- és ének iskolája is volt, a szorosan vett iskolai tantárgyakon kívül még a gregorián egyházi éneket és a művészi éneket is művelték.

„Don Bosco az énekben, illetve általában a zenében olyan gyakorlatias eszközt lát, melynek segítségével a fiatalokat be lehet vonni a liturgikus ünneplésbe. Nagy ünnepek alkalmával ez aztán az oratórium egyik színfoltjává válik.”[4]

 

Lehetőségeink a mában

A mai világban egyre inkább az a megfigyelhető, hogy a fiatalok szabadidejükben, vagy utazás, szórakozás közben is zenét hallgatnak. Folyamatosan arra törekesznek, hogy valamilyen inger érje őket, s ráadásul a zenehallgatás nem önálló, más tevékenységet kizáró programként jelenik meg a köreikben, hanem sokkal inkább a mindennapi életük kiegészítő része.

Don Bosco úgy gondolta, hogy még közelebb lehet kerülni a fiatalokhoz, ha érdeklődünk azok felől a dolgok felől, melyeket ők is szeretnek. Ha láthatóan kedvelik a zenét, és sok időt töltenek annak hallgatásával, akkor miért ne lehetne ezt a mi javunkra fordítani? De ez tényleg ilyen egyszerű lenne?

„A fiatalok vallási és erkölcsi felfogását veszélyeztető hatások elkerülése még több figyelmet és gyámkodást igényel.” – mondta Don Bosco az 1800-as években, de e kijelentés mind a mai napig érvényes. Nem elég, ha közel kerülünk a fiatalokhoz, például a zene által, hanem feladatunknak kell tekinteni, hogy ezt az eszközt jól használjuk fel, és ez által próbáljuk a fiatalokat Isten felé vezetni.

Nemcsak fiataljaink iránt, de a hagyományosan klasszikus és újítóan modern zenével szemben, a populáris és a szakrális zene felé is egyformán vannak kötelezettségeink. A jazz vagy az egyház zene nehezen befogadható dallamai és a gyerekek között népszerű zene világában is meg kell találnunk azokat az értékeket (folyamatosan bővítve ismereteinket), amelyek segítségével meg tudjuk mutatni a fiataloknak, mi az, ami az ő növekedésüket szolgálja.

Így már egy egyszerű játék közbeni háttérzaj kiválasztásánál is óriási felelősségünk van, folyamatosan zsonglőrködni kell populáris és érték között, szűrnünk kell a tartalmában oda nem illő slágereket. De ugyanakkora odafigyelést, hozzáértést kíván tőlünk egy szentmisei szolgálat, egy szentségimádás összeállítása is, mely megérdemel egy külön értekezést is.

Érdemes irányítottan is beszélni arról, szerintük vagy szerintünk mitől jó a „jó zene”, bátran mutassunk számukra újat, világítsunk rá a szövegek mondanivalójára, a dallamvilág szépségére. Használjuk fel játékokhoz, imákhoz, jóéjszakátokhoz, énekeljünk közösöen, a hangszeres fiatalokat vonjuk be a szolgálatba.

Ne felejtsük el, hogy Don Bosco számára „a zene egy nagyon fontos forrás, az életöröm nagyszerű megnyilvánulása. Az öröm megtapasztalását minden fiatal alapvető jogának tartja. A fiatalok sajátos feladata ugyanis az öröm terjesztése. Don Bosco felfogása szerint az öröm a fiatalkori spiritualitás egyik legalapvetőbb jellegzetessége.”[5]

Sándor Dorottya
énektanár
szalézi munkatárs
Szalézi Zenetábor főszervező

 

Források:

Zenepedagógia tankönyv. szerk. dr. habil. Vas Bence, Pécs, 2015.

A szalézi Szent mondta… Teresio Bosco, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2000.

Da mihi animas, Colette Schaumont, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2019.

Valdocco – Útravaló a szalézi animátorsághoz, belső kiadvány, Budapest, 2021.

www.szaleziak.hu

 

 

[1] www.szaleziak.hu

[2] (Zenepedagógia tankönyv. szerk. dr. habil. Vas Bence, Pécs 2015

[3] A szalézi Szent mondta… Teresio Bosco, Don Bosco Kiadó, Budapest 2000

[4] Da mihi animas, Colette Schaumont, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2019

[5] Da mihi animas, Colette Schaumont, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2019