Szabó József László plébános atya Élni és létezni című könyvében teszi fel a kérdést: „Jézus feltámadásának hitére alapozom-e az életemet, vagy pedig társadalomjobbító kereszténydemokrata vagyok anélkül, hogy Jézus feltámadása elgondolkodtatna?”
Kristálytiszta, sallangmentes, a mai ember számára világos kérdés. Ha elsőre nem, akkor második olvasatra – amikor a megértés már elkerülhetetlen, és minden szó hangsúlyt kap – fejbe kólintja az olvasót, majd harangként zúg tovább a fejben…
Valóban az élő Isten fiának kereszthalálára és feltámadására alapozom az életem? Ahogy a szentmise egyik legnagyobb hatású mondata mondja, hitünk szent titkára? Ez az én személyes hitem szent titka is? S ha igen, milyen jelei vannak ennek az életemben?
Két éve beszélgettem egy számomra nagyra becsült pedagógussal. Olyannal, akinek amellett, hogy vérében van a nevelés, nagy energiákat mozgósít meg a fiatalokért. Azt kérdezte tőlem, hogy ha gyermekközpontú a pedagógiája, akkor a Megelőző Módszert gyakorolja-e?
A kérdésére meggyőződésem, hogy nem adható válasz a felszín kapargatásával. Lehetne nézegetni, hogy a derű, a családiasság, a nevelői jelenlét, az észszerűség, a vallásosság jelen van-e akkor, amikor nevel, lehetne pipálni a listát, és jelölni azt is, amiben fejlődni volna jó… de ez azt gondolom, félrevisz.
A Megelőző Módszer minden vonása Don Bosco azon meggyőződéséből fakadt, hogy Jézus feltámadásának hitére alapozta életét. Ilyen módon a Megelőző Módszer nem más, mint egy megnyilvánulása, fiatalok közötti megélése annak, amit Don Bosco gondolt.
Gyönyörű a párhuzam az Atya Jézusról szóló mondata és Don Bosco fiatalokról szóló mondata között:
„Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3, 17)
„Elég az hozzá, hogy fiatalok vagytok, hogy nagyon szeresselek titeket.” (SPS[1] 30)
Mindkettőben ott van a feltétel nélküliség, a nem teljesítményhez, de még csak nem is erőfeszítéshez kötött, hanem alanyi jogon járó, feltétel nélküli szeretet. S ennek a feltétlenül szerető atyai szívnek a megnyilvánulása Don Bosco életében a Megelőző Módszer.
A pedagóguskolléga kérdésére tehát a válasz:
Az, hogy a Megelőző Módszert gyakorolja-e, alapvetően attól függ, hogy miben gyökeredzik a gyermekközpontúsága. Ha az istengyermekségben, akkor igen, lehet, hogy a Megelőző Módszert gyakorolja a fiatalok között. S akkor is állandó karbantartást igénylő, szép és önreflexív folyamat a gyakorlása.
S a legszebb, hogy a megélt hit és annak megnyilvánulása kölcsönhatásban van. Ahogy erősödik az egyik, úgy táplálódik a másik. Így építve az embert magát és egyszerre Isten országát.
Németh Ádám
pedagógiai referens
Szalézi Intézmény Fenntartó
[1] SPS – Giovanni Bosco, Scritti pedagogici e spirituali. Pedagógiai és spirituális jegyzetek (J. Borrego, P. Braido…) LAS-Roma 1987.
