Szerző: P. Gildásio Mendes SDB Dátum: 2023. 06. 01.

  1. Don Bosco, a nagy kommunikátor. A kezdetek.

Tudjuk, hogy a művészetek és a különböző játékos szórakoztató tevékenységek meghatározó szerepet játszottak Bosco János életében és neveltetésében gyermekkorától fogva, következésképpen azt is meg kell vizsgálnunk, hogy ezek hogyan hatottak rá, mint „kommunikátorra”.
Rögtön felmerülhet bennünk a kérdés: Don Bosco mikor és miként kezdett foglalkozni ezekkel, és képességei hogyan alakultak át konkrét segítségnyújtássá és nyitottsággá mások felé. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához tekintsünk vissza kisgyermek- és kamaszkorához.

Becchiben született és élt, Torino közelében. Édesanyja, Margit mama nagyon fontos szerepet játszott az életében, példamutató keresztény élete és tanítása mélyen bevésődött gyermeke szívébe. Önéletrajzában, az Oratóriumi emlékiratokban Don Bosco egyszerűen és világosan leírja azt, mit szeretett csinálni, és hogyan helyezte a gyakorlatba képességeit a zene, a játék, a színház, a szabás-varrás területén, valamint mesél a társas kapcsolatok terén megszerzett képességeiről is.

Ha ma élne, úgy hívnánk őt: influencer.

Megtudjuk tőle azt is, mennyire tetszett neki a zene, és milyen ügyes volt az éneklésben.

„És miután nekem is jó hangom volt, egész szívvel belevetettem magam a zenetanulásba, mígnem néhány hónap múlva már felmehettem a kórusba, és szépen tudtam énekelni a közös szólamokat.” (Oratóriumi emlékiratok, 78.o.)

A zene és a színház által az ember egy különleges belső útra indul. A zenén keresztül az ifjú Bosco János ki tudta fejezni önmagát, követni tudta szíve vágyát, teret tudott adni képzeletének és kreativitásának. Szembesült azonban azzal a ténnyel, hogy a zenét tanulni kell, de hamar felismerte a fegyelem fontosságát: az éneklés elköteleződést és odaadást követel meg, pont mint a zongorázás. Megértette, hogy a dolgok fokozatosan történnek, hogy valami új megtanulásának a folyamata az nem más, mint a belső szenvedély és a fegyelem találkozása; hogy az intuíció és a szabályok betartása nélkül a tehetség nem elég. Ez az implicit nevelési tudatosság fontos volt Bosco János számára. Akkortól fogva kezdte érteni, hogy az életben szükség van tehetségre és kreativitásra, de pont annyira szükséges az elköteleződés és a gyakorlás is.

A zene iránti szenvedélye mellett szót ejt készségéről a játékos tevékenységek terén is.

Érdekes módon Bosco János úgy beszél a zenéről, a játékokról és a színházról, mint saját fejlődési útjának nélkülözhetetlen eleméről. Amikor olyan lebilincselően leírja a kezdeteket és fegyelmezettségének a fejlődését, tisztában van annak fontosságával, hogy a testmozgással járó fizikális aktivitásnak és a művészi/lelki aktivitásnak váltakoznia kell.

Azt mondja:
„Tanulmányaim és különböz
ő elfoglaltságaim – ének, zene, szónoklás, színjátszás, amikben teljes szívvel vettem részt – mellett egy csomó új játékot is megtanultam. Kártya, tarokk, golyózás, karikadobás, gólyalábon járás, futás, ugrás – mindent nagy kedvvel űztem, és ha kiváló nem is, de bízvást mondhatom, hogy a közepesnél mindegyikben jobb voltam.” (Oratóriumi emlékiratok, 96.o.)

A játék iránti nagy érdeklődése és elkötelezettsége megmutat valamit, ami túlmutat képességein és nevelési stílusán. A játék fontosságáról szólva Bosco Jánosnál, don Arthur J. Lenti SDB (2017) azt írja:

„Don Bosco felismerte a játék hasznosságát nemcsak a szabadidőre nézve, hanem a fiatal teljes kibontakozása szempontjából is. Számára a nevelés azt jelentette, hogy mindenben támogatja a fiatal fejlődését. A játék pedig egy szükséges tevékenység a fiatal számára, hogy fejlődhessen. Segít kiereszteni a gőzt, kapcsolatot teremteni másokkal, megismerni önmagát, és megtanulja fékezni az indulatait.(A.J. Lenti: Don Bosco. Storia e Spirito, vol. 1, p.99.)

Mivel tanult zenélni, előadni, énekelni és játszani, megtanulta szabadon és autentikusan kifejezni önmagát. Miután kitárta magát a zene misztériumának és a spontán tevékenységek rizikójának, mint például a játék, futás és ugrás, reális belső érzéket szerzett arról, hogy mit tud megtenni és mit nem. Bosco János megtanulta, hogy minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy elérje a célját, ez fokozatosan motiválta a fejlődésre, a tanulásra, hogy egyre jobb és jobb legyen.

Tanulmányok bizonyítják, hogy (…) a művészeteknek meg van az az ereje, hogy feltárják az ember személyiségét, annak érzelmi, kognitív és neurológiai dimenzióit. (A. Damasio, 1994; H. Gardner, 1993.) A művészetek és a játék lehetővé teszik az egyén számára, hogy megtapasztalja a szabadság érzését a szabályokon belül. (…) Ugyanakkor kifejezheti saját kreativitását is.

Don Bosco művészi képességei, sokat elárulnak kommunikációs képességeiről. Az ifjú Bosco János, miután fejlesztette képzeletét, megedzette találékonyságával, fegyelmezettségével és a különböző művészetek szabályaival, értékes útra lépett, hogy olyan más területeken is fejlessze magát, mint a tanulás és az emberi kapcsolatok.

Az Oratóriumi emlékiratokban képességeinek leírása során felfedi a zene, a művészetek és a játék gyakorlásának egyik legfonosabb okát:

„Becchiben volt egy mező, elég sok fával; közülük még most is megvan az a martinello körtefa, ami annak idején nagy segítségemre volt. Erre hurkoltam a kötél egyik végét, a másikat egy másik, közeli fához erősítettem. Volt még egy asztalkám, rajta egy tarisznyával, és egy gyékényem leterítve a tornamutatványokhoz. Mikor minden készen állt, és a hallgatóság már türelmetlenül várta, miféle csudát fog látni, felszólítottam őket, hogy mondjuk el a rózsafüzér harmadik tizedét és énekeljünk el egy szent éneket. Majd felálltam a székre és elkezdtem prédikálni, vagyis a reggeli misén hallott szentbeszédből elismételtem mindazt, amire emlékeztem; máskor egyéb olvasmányaimból vagy élményeimből merítettem. A beszéd után rövid imádság következett, majd kezdődött a mutatvány. És akkor, úgy lássátok magatok előtt, ahogy mondom, a szónok igazi kötéltáncossá változott. (…) A több órás szórakozás után, amiben én jól elfáradtam, a műsor véget ért, röviden imádkoztunk, majd mindenki ment a dolgára.” (Oratóriumi emlékiratok, 69.o.)

Folytatjuk…

Fordította: Szabó Judit

Forrás: Gildásio Mendes Dos Sanos: Don Bosco e la realtá digitale, Elledici, 2023.

Interjú a könyv szerzőjévelhttps://szaleziak.hu/article.php?t=don_boscoval_a_digitalis_es_virtualis_valosagban___interju_gildasio_mendes_zel