Közlekedési eszközökön, az utcán, és már az iskolák folyosóin is tapasztalhatjuk, hogy a felnőttek és a gyermekek is a frusztráció nélküli beszélgetés közben szinte kötőszavakként használnak trágár kifejezéseket. Sajnos köztük egyre több a lány. Környezetük egy részének ez fel sem tűnik, a megrökönyödő kisebbséget pedig észre sem veszik, vagy álszentnek tartva őket kigúnyolják, durván provokálják.
A trágár beszéd, káromkodás az agresszivitás egy megnyilvánulási formája, amikor valakinek a jóérzését/hitét/értékrendjét/családtagját-szerettét/testi adottságát/stb. támadják. Sokszor a megfélemlítés eszköze. A durva, trágár beszéddel az egyik fél a megalázó helyzet megteremtésével kívánja a másikat alárendelt helyzetbe hozni. Ez az esetek egy részében sikerül is, mert a másik tehetetlen az agresszió ezen megnyilvánulásával szemben, sőt a félelem lebénítja. A verbális agresszió okait kereső agressziókutatók szerint a káromkodás, durva beszéd használata valamilyen frusztráció esetén fogalmazódik meg, pl. gyermekek esetében a másik jó eredményt ér el, ő nem, s ezért gúny tárgyává teszi a jó teljesítményű társát. Sokan külön érvrendszert gyártanak arra, hogy a káromkodás, trágár beszéd feszültséglevezető. Ezt azonban több agressziókutató is cáfolta, köztük Ross Campbell. Ő és más tudósok is az agresszió levezetésének legprimitívebb formái között említik a verbális agressziót, mivel magát a konfliktust nem oldják meg, azaz nincs „öngyógyító” feszültségoldó hatása.
Az utóbbi évek színházi produkciói közt is többször találkozhattunk a közönség egy részének felháborodását kiváltó tömény trágárságot tartalmazó színházi produkcióval. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy ez polgárpukkasztás. Lázadás valami ellen oly módon, hogy a másikat jóérzésében/hitében/értékrendjében/testi adottságában/család – és szeretetképében/stb. meghökkentse, megbotránkoztassa. Valóban ez a nyelv pusztítása, primitívesítése a változás, az újító szándék egyetlen formája? Hiszen ez kihat a mindennapi beszédre, a gyermekek, fiatalok erkölcsi fejlődésére.
Mit tehetünk? Szalézi munkatársként néhány kivételtől eltekintve 3 év alatti illetve körüli gyermekekkel nem igen foglalkozunk, de ha mégis úgy a csúnya szavak elhangzásakor reakciónk attól is függ, hogy milyen helyzetben történt.
- Fel akarja magára hívni a figyelmet: Alkalmazzuk a kioltási technikák közül a figyelmen kívül hagyás módszerét, mintha nem hallottuk volna. Így azt érzékeltetjük, hogy ez a mód nem alkalmas a figyelem felhívására.
- Ha indulatos, mérges akkor tisztázni kell vele, hogy vannak olyan szavak, amelyek másokat megbántanak, nekik fájdalmat okoznak. Nekünk és az elkövetőnek is fontos, hogy mindenki jól érezze magát, ne okozzon fölösleges fájdalmat.
Idősebb életkorban is fontos ezek és a kimondott szavak jelentéstartalmának tisztázása. Természetesen az indulatok verbális levezetése is része a feszültséglevezetésnek, ezért a beszédviselkedés szabályaként elvetjük a káromkodást, trágárságot, de megegyezhetünk egy a gyerekek által kitalált „műszóban” és, ha indulatosak is, azt kell behelyettesíteniük a káromkodás helyett. Ez segíthet az indulatok proszociális módon történő levezetésében, illetve a mérgük humoros formába való átfordításában. Az indulatok csökkenésével azonban elengedhetetlen az okok tisztázása, lehetőség szerint a konfliktus megoldása.
- A szexuális trágárság főleg pubertás és ifjú életkorban jellemző. A trágár kifejezésekben a nemi élethez kapcsolódó primitív és helytelen képzetek kapcsolódnak, amelyek a szexualitást lealacsonyítják. Amennyiben ezek a kifejezésmódok teljesen beépülnek a köznapi kommunikációjukba úgy nemcsak elutasítandóvá, közönségessé válik a beszédjük, hanem ez a későbbiekben akadályozhatja az egészséges, építő baráti és partnerkapcsolat kialakulását is.
A beszédviselkedés szabályain túl, a kultúrált beszédstílus, viselkedési mód elsajátítását, a feszültséglevezetés módjait, a konfliktusmegoldó stratégiák elsajátítását segítik az irodalmi körök, a drámapedagógiai módszerek. Akármilyen jellegű összejövetelen olyan csoportlégkör megteremtésére van szükség, amely feltételezi, és lehetővé teszi egymás értékeinek megismerését, megbecsülését. E közösségi együttléteket megértéssel, egymás iránti szeretettel szükséges megtölteni. Így a gyermekek/fiatalok előbb megnyílnak, gondolataikat félelem nélkül merik elmondani. Don Bosco nevelőmunkájában „..képes volt olyan tanácsokat adni, melyek gyakorlati megvalósításukkor hasznosnak és jónak bizonyultak.” (Cameroni, 2008., 37.o.)
Don Bosco szerint „A nevelés nem előre gyártott sablonok vagy bárminemű előítéletek továbbadása. A nevelésnek alkalmat kell adnia saját vélemény kialakítására, meghagyva a szabad választás lehetőségét….. Az iskolának meg kell szabadítania az értelmet és az akaratot a tévedéstől és az egoizmustól, de nem szabad felszabadítania az ösztönöket és az érzelmeket, nehogy erőszakba torkolljanak. Ha a nevelők a fiúk felvilágosításának ürügyén elfedik előlük az igazi értékeket, és erőszakosságra ösztönzik őket, akkor nem nevelnek, hanem kárukat okozzák.” (L’arco, 1998., 77-78.o.)
Don Bosco munkásságának tanulmányozása, a visszaemlékezések olvasása közben csak azt tapasztalhatjuk, hogy a szeretet szava szép, a másikat is felemelő, harmóniát teremtő eszköz. Ez – még ha sokszor az ellenkezőjét is tapasztaljuk – anyanyelvünkben mind a mai napig nem halt ki, hiszen 2003-ban készített közvélemény kutatás szerint a magyar nyelv 20 legszebb szava: édesanya, szerelem, szeretet, gyermek, csillag boldogság, haza, szív, anya, pillangó, gyöngy, testvér, család, béke, virág, öröm, szülőföld, szivárvány, szellő. (Kiss, 2007.)
Rózsáné Czigány Enikő, szalézi munkatárs írása
Felhasznált irodalom:
Adolfo L’arco (1998): Neveljünk úgy, mint Don Bosco. Reprografia, Bratislava
Pier Luigi Cameroni (2008): Don Bosco látó szíve. Don Bosco Kiadó, Budapest
Kiss Gábor A szó az élet tükre. 2007. március 5-én elhangzott előadása.
